Mi a fenét csinálok? - kérdeztem magamtól. Undok mód viselkedtem Nikivel és rettenetesen kiborultam, végülis a semmiért. A helyzet az, hogy összevontak minket órán ő is és én is külön osztályba járunk, ő az exével egy osztályba, mikor megismertem kiborultam. Nem igazán tudnám részletezni a reakcióm, burkoltan vázoltam fel hisztérika közepette Nikinek a félelmeim, mire ő közölte velem, hogy édes vagyok és csak én vagyok neki, valahogy ez még jobban felbosszantott, mert annyira higgadt maradt. 

 

Félek. Tartok attól, hogy a csodás múlt ismétli önmagát és ugyanúgy járok, mint Juliettel (hogy rajta maradt ez a név) természetesen tudom, hogy ki*szott idegesítő ha valaki, az előző kapcsolatához hasonlítja az új kapcsolatát, vagy azzal foglalkozik, hogy mivolt az exével, de egyszerűen képtelen vagyok mindezen túllépni, nagyon szar időszak volt és bár tudom, hogy Niki sosem jönne össze az exével, mert mind anyagilag, mind érzelmileg brutálisan megkárosította, de hát előzőleg fizikai bántalmazások után még is megtörtént Julietnél. NEM akarom egy kalap alá vonni őket! Egyszerűen érzelmileg padlón vagyok az önbizalmam pedig valahol mélyen odalenn a béke segge alatt. 

 

Hosszú kifejtős posztot akartam, hogy lelkileg megnyugodjak, de nem tudok fogalmazni.. erről inkább beszélni lenne jó.