Ismerős helyzet.
Amikor úgy érzed, hogy egy minta végigköveti az életedet.

Szerintem jó dolog, ha az ember észreveszi a hasonlóságokat a múlt és a jelen között.
Az azt jelenti, hogy képes tanulni a hibáiból.
Ezzel legyél elégedett, okés?

Óvatos vagy, ami érthető, és önmagában tök jó.
Határozottan jobb óvatosnak lenni, mint fejjel rohanni a falnak.
De attól még nem szabad megállni.

Az élet olyan, mint egy akadálypálya, tele rejtett csapdákkal.
Először az összes létező gödörbe beleesel, majd később, ahogy tapasztalatot szerzel, megtanulod felismerni őket.
A gödröket.
De ahogy mész tovább, rájössz, hogy vannak hurkok. Aknák és vizesárkok... meg minden amit el tudsz képzelni.

Mindig lesz hiba, amibe bele tudsz esni, ezért jó ha nem trappolsz végig az aknamezőn, de nem állhatsz örökké ugyanazon a helyen.
Mozdulnod kell valamerre. Menned kell tovább, hogy elérd a célod, és nem élhetsz úgy, hogy folyamatosan attól félsz, mikor esel bele egy újabb csapdába.

Érthető, hogy félsz a csalódástól. Mindenki fél a csalódástól, és persze, legyél óvatos, de eközben tudd, hogy ez egy másik szituáció.
Egy másik lány, aki még nem játszotta el a bizalmadat, így talán nem érdemli meg, hogy ne kapjon esélyt bizonyítani.

Nem vagy elátkozva. Senki sincs elátkozva.
Nem fogod elhinni, és néha én sem hiszem el, de senki sincs elátkozva!

Sok sikert! :)

Ui.: És még valami... ne bonyolítsd túl a higgadtságot!
A féltékeny fiúk édesek. ;)
PONT